Demcsák haláltusájára szomjazott a közönség

A népszerű Erzsi macska gazdája (vagy inkább szolgája?) szerint imádjuk látni egy sztár bukását.

Homonnay Gergely a wmn.hu-n írta meg a Demcsák-sztori egy másik aspektusát, ebből idézünk most pár erős mondatot:

“Mit szabadkozzam, én is kattintottam, elolvastam az összes cikket. Ismerem Zsuzsát, dolgoztam vele. Nem vagyunk barátok, de előfordult, hogy nem vettem észre, és ő köszönt előre.

Nem védeni akarom, és ítélkezni sem akarok felette, hiszen ki vagyok én. Számomra az érdekes az olvasók, nézők reakciója volt.

Demcsák már régen a földön feküdt, borítékolni lehetett a végkimenetelét, az olvasók pedig ugyanúgy igényelték a celeb haláltusáját, ahogy a tömeg a középkorban a nyilvános kivégzések adta látványosságot, ahol az összecsődült bámészkodók borzongást, sokkot, katarzist, de legfőképp szórakozást kerestek.

Erzsi Fenevadova és Homonnay Gergely / fotó: Facebook

Lehet ugyanis Demcsákot utálni, mert olyan, amilyen, mert celebritás létére hibát hibára halmozott, mert nem volt mögötte egy jó kommunikációs szakember, aki elmondja neki, hogy mit kellene tennie, mit írjon ki a Facebookon a hivatalos oldalára és mit ne. De ha nem utáljuk, akkor is jót tesz a néző, olvasó lelkének látni egy addig ünnepelt sztár bukását. (…)

A fogyasztói társadalom részeként működő néző ugyanis igényli a bukást, és nem az erkölcsi okulás, hanem a zsigeri élvezet miatt.

Élvezettel nézzük, amikor egy sztár megsemmisül, még akkor is, ha ez nem feltétlenül az ő hibájából. (…) Kívülálló kukkolóként most – a videómegosztóknak hála – pont úgy nézhetjük végig egy ember megsemmisülését, ahogy Rómában egy gladiátor halálát az aréna közönsége.”

Homonnay Gergely (WMN.hu: Most Demcsák a Soros)