Elmegyek a Pride-ra, mert szembe akarok nézni a saját előítéleteimmel

“Részt veszek a Pride felvonuláson. Mert megtehetem. Senki sem tilt el róla, és senki sem kötelez a részvételre. Mert szembe akarok nézni saját előítéleteimmel. És mert nemcsak az élet, hanem a keresztény szolgálat is a komfortzónán kívül kezdődik.

Sok keresztény azon háborog, hogy egy Pride-on mindig akad, aki gúnyt űz a vallásból, és ezért megütközhetnek azon, egy keresztény mit keres ott (egyébként messze nem én vagyok az egyetlen, pláne nem az első). A valláskritikus megmozdulásoknak kéznyújtással és nem ökölrázással lehet elejét venni. (…)

A Pride nem arról szól, hogy aki részt vesz, az az azonos neműek házasságáért száll síkra. Ahogy a távolmaradás sem jelent homofóbiát. Tudom, sokan divatnak tartják, hisztinek vagy megfelelési kényszerből fakadó döntésnek a Pride-ot és az ottani részvételt.

Mások polgárpukkasztásnak, és megbotránkoznak rajta. Ezek érthető és természetes megfontolások, de számomra érthető és természetes kezdeményezés a Pride is.

Lukácsi Katalin

Egyáltalán nem tartom blaszfémiának, sőt, azt gondolom, hogy Jézus is részt venne (vesz) rajta. Olyanok között lehet(ett) Őt megtalálni, akiket vallási közössége bűnösnek bélyegzett, és kirekesztett magából.

Részvételemmel szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy tudjunk indulat- és félelemmentesen viszonyulni a témához. És hogy politikai, világnézeti vitáinkat, múltból fakadó sérelmeink csatáit ne egyes közösségeink kárára vívjuk meg.”

Lukácsi Katalin (Facebook)