Pofonnal fenyegeti a hazájukért tüntető fiatalokat a Magyar Idők

“Nem jól van az, hogy ebben a fene nagy demokráciában a normális millióknak még a nemzeti ünnepeink méltósággal, büszkeséggel való megünnepléséhez sincs joguk, de egy agresszív, néhány ezer vagy akár néhány tízezer fős,

részben félrevezetett fiatalokból, részben külföldi zsoldban álló fizetett provokátorokból álló csoport bármit megengedhet magának.”

Somogyi János nyugalmazott ügyvéd sorai ezek, akinek írása leginkább a megboldogult Munkásőr c. havilap (alapítva 1957) publicisztikáinak atmoszféráját idézik.

A förmedvény Orbán Viktor kedvenc újságjában, a Magyar Időkben jelent meg. (Hasonló tónusban gyalázta, sőt fenyegette a hazájukért tüntető fiatalokat Bayer Zsolt és a Fidesz másik hivatásos futóbolondja Georg Spöttle is – A szerk.)

A szerző így folytatja:

“Ezek valójában szánalmas figurák, akik egyrészt feltűnési viszketegségben szenvednek,

másrészt ilyenkor érzik magukat valakinek, mert örömüket lelik abban, hogy bosszúságot okoznak, na nem a hatalomnak, ahogyan ezt ostobán gondolják, hanem a békés, többmilliós többségben lévő magyaroknak.

Sokunknak kezd már elegünk lenni. Vészesen fogy a türelmünk. Nem kellene már tovább annak

a bizonyos pofonosládának a tetejét feszegetniük ezeknek a hivatásos Gulyás Mártonoknak.”

Már nyílik a pofonláda. Fotó forrása: atlatszo

Úgy folytatja: “Talán már Sorosék is tudják, hogy elvbarátai­kat kormányra juttatniuk parlamenti demokratikus választások útján nincs esélyük.

Mégsem kellene azért eltűrnünk, hogy a fejünkre csináljanak, mert a birkatürelmű mentalitás is lehet legalább olyan káros, mint a provokációnak való beugrás.”

A szerző ezután a a 80-as évek végének legnagyobb hősét, Orbán Viktort állítja a léha fiatalság elé példaképként, kicsit értekezik a gyurcsányi “rendőrterrorról”, szót ejt a Wall Street-i globalista pénzgurukról, a hazájukat eláruló európai csicskavezetőikről, hasonlók. Majd Orbán überelhetetlen államférfiúi képességeit ecseteli,

végül oda lyukad ki, hogy a hazai csicskák tartsák ám be szépen “a társadalmi együttélés minimális szabályait, mert a már hivatkozott

pofonosláda tetejét félig már kinyitották.”

Szóval egy merő őrület az egész, csak az olvassa végig, aki valamiért bűnhődni akar, és azt szeretné, ha nagyon fájna.